Elengedés és megbocsájtás

 

Álljon most itt egy olyan történet, amikor a megbocsátás és elengedés sikeres volt.

Eszter története

Eszter egy vidéki kisvárosban született, nagyon szegény családban. Gyermekkora igazi nyomorban, és sok, sok bántásban, megaláztatásban telt.

Legfőbb „kínzója” az édesanyja volt, aki folyamatosan, verte. Testileg és lelkileg is gyötörte. Erre szokták mondani, ha szófogadó volt azért, ha valami hibát követett el, akkor azért bántotta. Édesanyja még akkor sem kímélte, amikor lázas beteg volt.

Ahogy történetét hallgattam, a Nyomorultak című könyv jutott eszembe, amikor éjfélkor a kislányt a befagyott forráshoz küldték vízért. Eszter pár éves volt, amikor húga született.

Édesanyjuk megváltozott. Minden figyelmét, törődését, „szeretetét” a kislány kapta, melyet Eszter továbbra sem kapott meg, sőt. Sorsa most is a nélkülözés, a kegyetlenség és a lelki fájdalom maradt. 10-12 éves lehetett, amikor egy „cukros bácsi” molesztálni akarta. Szerencsére Eszter időben elmenekült, és sírva szaladt haza, remélve, hogy édesanyja megvigasztalja.

Tévedett, vigasz helyett egy pofont kapott, mert Esztert hibáztatták, hogy viselkedésével okot adott a molesztálásra.

Természetesen Eszter semmi olyat nem tett, amivel kivívta egy pedofil ember figyelmét. Talán csak avval, hogy fiatal, szép és hamvas volt.

Lassacskán Eszter felnőtt és eladósorba került. Ekkor, hogy Édesanyja megszabadulhasson a nem kívánt lányától, szó szerint eladta egy férfinek.

A férfinek nagyon tetszett Eszter.

István, így hívták a férfit, megegyezett Eszter anyjával, hogy bizonyos pénzösszegért megveszi a lányt. Anyja egyszerűen Istvánhoz kényszerítette Esztert, aki nem volt szerelmes a férfibe. Kénytelen volt elfogadni. Így továbbra is uralkodtak rajta, most az anyja helyett a férje, aki viselkedésével, modorával bilincsbe verte a lányt. Két gyermekük született.

Az évek egyhangúan, és meglehetős szegénységben teltek. Egyszer István megbetegedett, gyógyíthatatlan rák kerítette hatalmába. Eszter odaadóan, és hűségesen ápolta. Mindent megtett, hogy az utolsó idők a lehető legkevesebb szenvedéssel járjanak. István távozott az élők sorából.

A sok, sok éves „rabszolgaság” után Eszter felszabadult. Sokan, ilyenkor nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal. Eszter nem tört össze. Sokat dolgozott magán, megbocsátott férjének, megbocsátott édesanyjának, és mindent elkövetett, hogy céljait megvalósítsa.

Képes volt a megbocsátás után elengedni a régi sérelmeket.

Lezárta a múltat, és új céljai felé indult. Tanulni kezdett, élvezettel úszkált a spiritualitás csodás vizében. Olyan tudás jött felszínre, melyet a szenvedések, a rabszolgaság évei alatt megszerzett, tapasztalatai által.

Megértetette, hogy az elmúlt évek mire tanították, erősé, magabiztossá tették. Kezébe vette sorsát. Felismerte a lelkében szunnyadó bölcsességet, mely most felébredt.

Én egy életvidám, bölcs, önmagával harmóniában lévő Esztert ismertem meg. Tudását mások segítésére, lelki támaszaként, és gyógyítójaként használja fel. Eszter minden nehézség ellenére, tudott megbocsátani, és elengedni a régi szenvedést. Megtanulta, amire születése előtt vállalkozott.