Elengedés szabad lélek

 

Az elengedés egy teljesen egyszerű témának tűnik, pedig –ha szabad így fogalmazni – véresen komoly. Álljon most itt egy házaspár története, mely az elengedés egy formáját mutatja. A történet Elvira és András kapcsolatáról szól.

Elvira és András nagyon fiatalon házasodtak össze. A fiú nagyom szerelmes volt a lányba. A lányt csekélyke érzelme mellett, az erős anyagi érdek fűzte a fiúhoz. A házasságkötés után rövid időn belül András sorkatona lett. Fizikailag távol kerültek egymástól. Elvira még az esküvő előtt tudta, hogy mi vár rájuk, de biztosítani akarta helyzetét, ezért erőltette az esküvőt.

Azzaal is tisztában volt, hogy ameddig András a katonai éveit tölti, anyósa segíteni fogja. Andrást ritkán engedték haza, melytől nagyon szenvedett, hiszen szerelmes volt Elvirába. Elvira sokkal könnyebben viselte a helyzetet. Alkalmi szex kapcsolatokba bonyolódott. Ezeket az alkalmi ügyeket könnyen bonyolította, hiszen András távol volt, és ritkán jöhetett haza. Anyósától pedig külön lakott.

Egy napon felfedezte, hogy gyermeket hord a szíve alatt, de kitől? Ha utána számolt, az esély megvolt arra is, hogy András legyen az apa. Szerencséjére az évek során kiderült, hogy a gyermek teljesen Andrásra hasonlít. Mozdulatai, arca, testalkata teljesen András mása volt. András befejezte katona éveit, boldogan jött haza családjához.

Alig telt el pár év és „véletlen” esemény kapcsán kiderültek Elvira alkalmi szex kapcsolatai. A család élete összeomlott. Veszekedések, viták sorozata következett. András az italba és baráti mulatozásokba menekül.

Milyen az élet! Ahogy András érzelmei elfogytak, és közönybe ment át, úgy nőttek Elvira mély érzelmei és vágyai a férfi iránt.Hiába, Andrásban eltört valami, és csak a gyermek, a megszokás, a közösen szerzett vagyon, és talán a kényelem tartotta Elvira mellett. Kapcsolatuk – legalább is András részről – felületes volt. Éltek egymás mellett, unalomban. Elvira nem tudta visszaszerezni András bizalmát, és szerelmét. Sokat szenvedett ettől az új helyzettől, marta a lelkiismeret-furdalás.

Egy nagyon komoly változáson ment át a kapcsolat, amikor megöregedtek, és András beteg lett. Egészségét megrontotta az ital, az átmulatott éjszakák sora, és a nála is kialakult alkalmi szex gyakorlata. András parkinson kóros lett. Gyorsan kezdett leépülni, és egészsége romlani. Elvira mindent megtett, hogy könnyítse helyzetét. Görcsösen kapaszkodott a beteg emberbe. Úgy érezte, hogy most kicsit jóváteheti fiatalkori botlásait. András egyre rosszabb állapotba került. Nehézséget okozott a fekvés, evés, már járni, is alig tudott. Beszédje érthetetlenné vált. Elvira éjjel nappal ápolta, és folyton csak azt hajtogatta, hogy ne menj el, ne hagyj itt.

Elvira teljesen magára maradt beteg férjével. Barátaik elmaradoztak, mert nem tudtak mit kezdeni egy beteg emberrel. Az, az, ember, aki fiatal korában keveset jelentett Elvira számára, most a teljes világot jelentette. Fontossá vált számára, mert egyedül a férfi jelentette a világot. Tudta, ha András elmegy teljesen egyedül, marad és magányos lesz. Úgy kapaszkodott betegférjébe, mint kutya a koncba. Mindent megtett, hogy András életét hosszabbítsa, nem törődve avval, hogy evvel a szenvedését, kínlódását is nyújtja.

Szinte emberfeletti erővel ápolta, hogy elkerülje az egyedüllétet. A férfi rettentően szenvedett, borzalmas fájdalmai voltak, már lábra sem tudott állni, de Elvira nem engedte el. Kegyetlen módon kapaszkodott András életébe, mert annyira félt a magánytól. Akár mennyire igyekezett visszatartani, a Teremtő megkegyelmezett Andrásnak, és átléphetett a Fény birodalmába.

Az asszony egyedül maradt. Szenvedett, sírt, őrjöngött, majd teljes letargiába esett. Tele volt félelemmel a jövőjét illetően. Az igazi énjét, azonban a temetésen mutatta ki. A ravatalozóban folyt a szertartás, Elvira magába roskadva ül. Látszott rajta, mintha itt sem lenne. Lassan lezárult a búcsúztatás, és mindenki készülődött, hogy a koporsót a sírások a sírhoz viszik „végső nyugalomra”.

Elvira felugrott a székről, odarohant a koporsóhoz, és így kiabált: „András, miért hagytál itt, mi lesz most velem” Mindenkiben meghűlt a vér. Elvira soha nem tudta elengedni Andrást. Minden gondolata, cselekedete a megboldogult férjéhez fűzte.

Rövid időn belül, ő is távozott, mert a lelke tudta, hogy ebben az életében nem tudja az elengedést megtanulni.

Most esetben, csak az elengedéssel foglalkozunk, hiszen ebben a történetben, sok tanulófolyamat is van. Többek között, a megbocsátás. Jelen esetben Elvira elengedési tanulófolyamata a lényeg. Valószínűleg több életében sikertelen volt ennek a témának a tanulása, ezért a tárgyalt életében megnehezítette a körülményeket. Sajnos, most is sikertelen volt.

Ez a lélek, ha visszatér a Fénybe, és végignézi a leélt inkarnációt, megállapítja, hogy megint nem sikerült. Senki nem fogja felelősségre vonni, csak ő saját maga ismeri fel, hogy újra be kell vállalni ezt a témát.