megbocsájtás

 

Megbocsátás és elengedés, mint közös tanulófolyamat. Sokszor hoz a lélek a földi megtestesülése során olyan tanulófolyamatokat, melyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ilyen a címben szereplő megbocsátás és elengedés. Vannak olyan lelkek, akik mind a kettőt együtt vállalták.

Ekkor fontos lenne, hogy a földi halandó eljusson arra a felismerésre, hogy a sérelmek, nehéz élethelyzetek, megaláztatások, stb. milyen tapasztalatot hoztak, mit tanult meg belőle. Lehet, hogy azért történt, mert fel kellett „lázadnia”, saját érdekéért, hogy kilépjen olyan helyzetből, melyek fájdalmasak, megalázóak számára. Lehet, hogy csak a félelmeit,- melyek esetleg alaptalanok, – kell elengedni. Ehhez fontos, hogy valaki foglalkozzon a belső világával.

Sokszor a félelem miatt, mindenféle okot felhoznak, hivatkoznak, anyagiakra, gyerekekre, vagyonra, stb., hogy ne keljen változtatni, szembenézni önmagukkal. Amikor, az illető felismeri, hogy mit tanult, akkor a helyzet aktualitását vesztette. Mert ez a lényeg. Innen már a megbocsátás működni fog, sikeres lehet, és már közeledünk az elengedés felé.

A megbocsátást saját maga felé is gyakorolni kell, talán ez a legnehezebb saját magának megbocsátani. Sokszor hallottam, hogy „de én megbocsátottam”. Az lehet, hogy a sérelmet okozónak sikerült megbocsátani, netán el is engedni, de…

A fájdalom bizonyos események kapcsán ott van. A megbocsátás és az elengedés, akkor tökéletes, ha a sérelmek felidézése már közömbös érzelmeket váltanak ki.

Hiába engedi el az embert, ha azok az érzelmek, melyeket általa tapasztalt meg az illető, még jelen vannak, esetleg, jól „lenyomva”. Elég egy szó, egy gesztus és az érzelem felszínre tör. Rázúdul, az éppen ott lévőre, minden indok nélkül. Ezért nagyon fontos az érzelmek elengedése. Erre van egyszerű gyakorlat.

Minden lélek, más és más körülmények között tanul. Lehetséges olyan „variáció” is, amikor az elengedés tanulófolyamat, de a megbocsátást képességként hozza a megtestesült lélek. Ha valaki egy régi sérelmét nem tudja elengedni, mert ragaszkodik hozzá, akkor a megbocsátást sem tudja megélni, pedig képességként hozza. Ha megbocsátott volna, akkor elengedte volna a sérelmeit. Ilyenkor nem képes használni olyan tudást, melyet korábbi életeiben megtanult, és most adottságként hozza.

Mi emberek sokszor könnyebben fogadjuk, sőt elfogadjuk a rosszat. Ha viszont valami jó történik, akkor azt szinte csodaként éljük meg, hihetetlennek tűnik. A lélek mindig figyelmezteti a fizikai testet, ha nem tanul, minél jobban ellenáll a tanulásnak, annál szigorúbb figyelmeztetések érkeznek. Ez lehet, egészségügyi, párkapcsolati, egzisztenciális, stb. probléma.

A születési dátum, minden esetben megmutatja, hogy mit tervezett be a lélek tanulásként, és ahhoz milyen figyelmeztetés párosul. Ha viszont a tudást nem használja valaki, akkor a lélek, sokkal drasztikusabb figyelmeztetéseket használ, mint amikor nem tanul.

Lássunk most a történetet

Sokszor az elengedés más tanulófolyamatokkal is párosul. Lehet ez lelkiismeret-furdalás, vagy megbocsátás is. Jöjjön most egy olyan történet, mely erről szól.

Károly története

Károly egy vidéki kis településen született. Szülei egyetlen gyermeke volt. A család megrögzött ateista. Ennek megfelelően Károlyt is így nevelték. Ez a későbbi életére is olyan meghatározó tényezővé vált, hogy nem tudott változtatni ez irányú gondolkodásmódján.

Gyermekkora a szokványos vidéki település életvitele szerint telt. Leérettségizett, majd dolgozni kezdett, mivel eredményei nem tették lehetővé, hogy magasabb iskolába felvételizzen. Fizikai munkát végzett, ami a magas termetes fiút erős férfivá változtatta. Amikor szülei úgy gondolták, hogy „levezekelte,” a tanulási lazaságot, ismeretség lévén hivatali állást szereztek számára. Ezzel együtt természetesen iskolák végzése is együtt járt.

Felnőtt fejjel már sokkal jobban tanult, és sikeresen helyt állt.

Röviddel ezután megismerkedett jövendő szerelmével, Júliával, akit feleségül is vett. Nagy szerelemnek indult. Júlia is abban a hivatalban kapott állást, ahol Károly is dolgozott. Eleinte a nagy szerelem minden akadályt legyőzött, megszületett első gyermekük, majd a második.

Anyagilag is szépen gyarapodtak. Úgy látszott minden csodás. Károly azonban már kitekingetett a házasságból. Jöttek a külső kapcsolatok. Károly minden lehetőséget megragadott, ha valami új szex kapcsolat megjelent a láthatáron. Semmit nem hagyott ki. Közben otthon minden úgy történt, mint ahogy egy klasszikus családban lenni kell. Fontos volt a család, mindent megszerzett a felesége, és a gyerekek számára, csak….

Csak a szerelem már más volt, Károlynak kellettek a külső kapcsolatok. Természetesen Júlia megtudta férje viselt dolgait. Borzasztóan szenvedett. Részben attól, hogy férje megcsalja, másfelől, hogy azon a kis településen mindenki megtudta, hogy férje kikkel van kapcsolatban. A szégyen is gyötörte.

A sok lelki szenvedés Júliát betegségbe sodorta. Kezdetben a veséjét fájlalta. Mikor az orvos megvizsgálta egyértelműen tudtára adta, hogy rákos. Júlia elgondolkozott és feladta a harcot. Olyan megkeseredett és lelkileg beteg, boldogtalan volt, hogy lemondott az életről. Júlia egy éven belül távozott, magára hagyva Károlyt, a lelkiismeret furdalásával. Károly tudta, hogy felesége a bánatba halt bele.

Ő is elkezdett betegeskedni. Magas vérnyomása, cukorbetegsége lett. Folyamatosan emésztette magát. Rövidesen zöld és szürke hályog lett mind a két szemén. Egy bizonyos idő elteltével próbálkozott kapcsolatokkal, de mindegyik kudarcba fulladt.

Miért? Mindegyik kapcsolatában ott volt az elhunyt feleség. Évek múlva is őrizte Júlia holmiját, melytől nem tudott és nem is akart megválni. Még a maradék gyógyszereket sem dobta ki. Ezt, persze egy asszony sem tudta tolerálni, hogy minden pillanatban hárman legyenek a kapcsolatban.

Károly egyedül maradt. Elhízott, látása annyira leromlott, hogy rövidesen segítségre szorult. Egyre jobban befelé fordult, és magányos lett. Elfogytak a barátok, ismerősök. Magára maradt a lelkiismeret furdalással, ezért minden kísérlete, hogy párt találjon kudarccal végződött. Istent egyszerűen tagadta, és minden olyan témát, mely a spiritualitásról szólt durván elutasított.

Mivel nem tudott megbocsátani magának, ezért nem tudta a belső harcot elengedni. Ez megakadályozta abban is, hogy a hosszú évekkel korábban meghalt feleségét elengedje. Károly, valószínűleg ebben az inkarnációban nem tudja meglépni a megbocsátást, és az elengedést. Ha pedig így tér vissza a Fénybe, akkor nem tudta teljesíteni az erre az életre vállalt feladatát. Sajnos, ennek az lesz az eredménye, hogy egy következő inkarnációban sokkal „durvább” körülmények között vállalja be, hogy megoldja ezt a tanulófolyamatot.