Önmegvalósítás

 

Nagyon komoly tanulófolyamat. Ilyenkor a lélek azt szeretné megtanulni, hogy befolyások nélkül, a saját akaratából dönt, teszi meg lépéseit, és saját elképzelései alapján alakítja életét. Úgy is mondhatnám, hogy kézben tartja életét. Ha ezt tanulni akarja, akkor kötelékeket, korlátokat kell ledöntenie, és tisztába kell lennie saját képességeivel.

Szükséges határozottság, magabiztosság. Amikor a lélek ezt a tanulófolyamatot választja, akkor mások igyekeznek befolyásolni, nyomást gyakorolni rá. Határozott akadályok a fejlődésben az is, ha saját szokásai korlátozzák. Mereven gondolkozik, szabályok és rituálék szerint él. Ezektől kell megszabadulni.

Különösen komoly tanulófolyamat a férfiak számára, mert egy speciális helyzeten keresztül tanulnak. Itt általában, van a háttérben egy olyan anya, akinek az elengedés a fő témája. Ekkor az anya mereven kapaszkodik a „kisfiába”.

Túlzott „gondoskodásával”, szinte megfolytja és egy kiszolgáltatott, tehetetlen embert nevel a fiából.

Teréz és Péter története

…Teréz nagyon fiatalon kötött szerelmi házasságot. Nagyon boldog pár voltak. Hamarosan megszületett a kis Péter. Ő volt szülei szemefénye. A szülés meglehetősen komplikált volt, és Teréz nem szülhetett több gyermeket. Ezért minden szeretetet, törődést, kényeztetést Péter élvezett.

Ahogy a mesében is mondani szokták, boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ebben az esetben a boldogság tényleg halálig szólt. Ugyanis Péter 5 éves korában a család autóbalesetet szenvedett, és az apa meghalt. Teréz és Péter is megsérültek. Ők hamarosan felgyógyultak, de az 5 éves Péternek, ez egy komoly traumát okozott. Lélekgyógyászok kezelték hosszú idő keresztül.

Teréz, így minden érzelmét, féltését, gondoskodását Péterre ontotta. Eldöntötte, hogy többet nem megy férjhez, élete végéig gyászolja szerelmét, és fiának szenteli életét. T

eréz sokat dolgozott, sokszor vállalt plusz munkát. Így sokat keresett, és minden pénzét fiára költötte. Saját magával szemben nagyon szigorú, és végtelen takarékos volt. Minden luxust megvont magától, hogy fiának még többet adhasson. Péter magán óvodába járt, általános iskoláit is a legjobb iskolában végezte. Fizetős középiskolába járt, és természetesen egyetemre is. Nyelveket tanult, teniszezett, síelt. A legjobb minőségű ruhákban járt. Mindent megkapott, amire csak vágyott.

Kicsit önző, elkényeztetett „férfi” lett belőle. Soha nem kérdezte, hogy édesanyja miként teremti elő ennek a jólétnek anyagi fedezetét. Már természetes voltszámára, hogy minden az övé.

Közben Pétert utolérte az első szerelem. Édesanyja mindenképpen, meg akarta ismerni a leányzót. Péter bemutatta. Természetesen Teréz nem volt megelégedve a lánnyal. Apró kifogásokkal élt, és addig duruzsolt Péternek, amíg a fiú szakított a lánnyal.

Hamarosan Péter újabb ismeretséget kötött.

Olyan szerelmes volt, hogy albérletbe akart költözni, hogy a lánnyal együtt éljen. Teréz kétségbeesett, elveszti a fiát. Minden erejét latba vetette, hogy Péter otthon maradjon. Reálisnak tűnő érvekkel hozakodott elő. Máskor sírt, hogy mi lesz vele, „biztosan elfelejtesz, pedig érted áldoztam fel az életem”.

Máskor arra hivatkozott, hogy ez a lány nem tudna, úgy gondoskodni róla, mint ő, pedig megérdemli, hogy a legjobbat kapja.

Az aknamunkának meg lett az eredménye. Péter szerelme nem bírta tovább és szakítottak. Teréz átmenetileg megnyugodott, de retteget attól, hogy Péter mikor áll elő a következő feleségjelölttel. Eldöntötte, nem engedi, hogy a fiát akárki elcsábítsa.

Ezért Péter minden kísérlete a párkapcsolatra kudarcba fulladt. Később minden nőt az édesanyja szemüvegén keresztül látta, és már neki sem felelt meg senki. Péter korosodott, már nem akart kapcsolatot. Igaz sokszor gondolt a szerelemre, de már álmaiban élte meg a szerelmet és a szexualitást is.

Nagyon lényeges dolog, hogy édesanyja mindenről gondoskodott. Főzött, takarított, csekket adott fel, intézett minden hivatalos ügyet. Még Péter ruháit is az Édesanyja választotta ki. Azonban a sok munka és „fia szolgálata” kimerítette, és beteggé tette Terézt.

Egyre kevesebbet bírt, és már ami eddig természetes volt számára, az már nagy terhet jelentett. Végül Teréz leesett a lábáról, és rövid betegség után meghalt. Péter magára maradt. Egy tehetetlen, önállótlan, önmagát ellátni nem tudó férfi egyedül maradt.

Kétségbeesett, soha nem főzött, mosott, vásárolt, még csekket sem adott fel. Soha nem intézett hivatalos ügyeket, mert az édesanyja mindent megoldott. Nem tudta a pénzt beosztani.

Már idős volt, ahhoz, hogy kapcsolatot keressen. Rövid időn belül feladta az életet, mert nem tudott önállóan gondolkozni, életét megszervezni, és gondoskodni saját magáról. Rövid időn belül távozott az élők sorából.

Teréz és Péter lélek korában, eldöntötték, hogy Teréz az elengedést akarja megtanulni, Péter pedig megtanulja levetni a korlátokat, a mások befolyását, és önálló, magabiztos, határozott lesz.

Sajnos ez egyiküknek sem sikerült. Ebben az esetben Teréz képtelen volt elengedni a fiát, de nemcsak a fiát, de a férjét sem tudta elengedni, hiszen lemondott, arról, hogy újabb kapcsolatot keressen. Tulajdonképpen, ő is szorosan gúzsba kötötte magát…

Péter pedig képtelen volt ellentmondani az édesanyjának. Hagyta, hogy irányítsa életét, önállótlan maradt, mert nem tudta megtanulni, felvállalni a saját elképzeléseit.

Minden bizonnyal, már nem első életükben akarták megtanulni, amit célul tűztek ki.

Elképzelhető, hogy ez a két lélek, – amikor az elkövetkezendő inkarnációt tervezte -, azért választották egymást tanulótársul, mert mind a ketten régóta próbálkoznak megtanulni ezeket a témákat. Ilyenkor a lélek sokkal nehezebb körülményeket választ. Minden sikertelen élet tovább nehezíti a tanulófolyamatot.

Ez a két lélek, amikor megtér a Fénybe, rájön, hogy megint, nem sikerült, és egy másik életben, majd újra bevállalja.